Konkrét kérdése van, amiben szeretné a segítségünket kérni? Küldjön üzenetet.
Hogyan mozgathatók és tarthatók mozgásban a dolgok izomerő nélkül? Míg a gőzgépben a mechanikus energia forró vízgőz, vagyis inkább gőznyomás segítségével jön létre, addig a villanymotor villamos energiát használ forrásként. Ezért elektromechanikus átalakítónak is nevezzük.
A villanymotor ellentéte a hasonló felépítésű generátor. A mechanikus mozgási teljesítményt elektromos teljesítménnyé alakítja át. A fizikai alap mindkettőnél az elektromágneses indukció. A generátorban áram indukálódik, és villamos energia keletkezik, amikor egy vezető mozgó mágneses mezőben van. Egy villanymotorban viszont egy áramjárta vezető indukál mágneses mezőt. A mozgás létrehozásának a kölcsönös vonzó- és taszító erő az alapja.
A villanymotor belső szerkezete alapvetően az állórészből és a forgórészből áll. Az „állórész” vagy más néven „stator” megnevezés a latin „stare” = „állni” igéből származik. Ez a villanymotor mozdíthatatlan alkatrésze. Szilárdan kapcsolódik a szintén mozdíthatatlan házhoz. Ezzel szemben a forgórész a motortengelyen ül és mozgatható (forgatható).
A háromfázisú váltakozó áramú motorokban az állórész tartalmazza az úgynevezett lemezköteget, amelyet rézhuzalokkal tekernek körbe. Ezek tekercsként működnek és forgó mágneses mezőt hoznak létre, ha áram folyik át rajtuk. Az állórész által biztosított mágneses mező áramot indukál a forgórészben, ami pedig elektromágneses mezőt hoz létre a forgórész körül. Ennek hatására forogni kezd a forgórész és a motortengely, és követi az állórész forgómezőjét.
A villanymotor feladata, hogy a keletkező forgó mozgást egy hajtómű (forgatónyomaték- és fordulatszám-átalakító) meghajtására, vagy hálózati motorként egy alkalmazás közvetlen meghajtására használja.
Minden találmány az egyenáramú motorból indul ki. Napjainkban azonban a különböző beépítési helyzetű háromfázisú váltakozó áramú motorok a legelterjedtebb villanymotorok az iparban. Az a közös bennük, hogy a motortengely forgó mozgást végez. A háromfázisú váltakozó áramú motorok működési módja az egyenáramú motor elektromágneses működési elvén alapul.
Hogyan mozgathatók és tarthatók mozgásban a dolgok izomerő nélkül? Míg a gőzgépben a mechanikus energia forró vízgőz, vagyis inkább gőznyomás segítségével jön létre, addig a villanymotor villamos energiát használ forrásként. Ezért elektromechanikus átalakítónak is nevezzük.
A villanymotor ellentéte a hasonló felépítésű generátor. A mechanikus mozgási teljesítményt elektromos teljesítménnyé alakítja át. A fizikai alap mindkettőnél az elektromágneses indukció. A generátorban áram indukálódik, és villamos energia keletkezik, amikor egy vezető mozgó mágneses mezőben van. Egy villanymotorban viszont egy áramjárta vezető indukál mágneses mezőt. A mozgás létrehozásának a kölcsönös vonzó- és taszító erő az alapja.
A villanymotor belső szerkezete alapvetően az állórészből és a forgórészből áll. Az „állórész” vagy más néven „stator” megnevezés a latin „stare” = „állni” igéből származik. Ez a villanymotor mozdíthatatlan alkatrésze. Szilárdan kapcsolódik a szintén mozdíthatatlan házhoz. Ezzel szemben a forgórész a motortengelyen ül és mozgatható (forgatható).
A háromfázisú váltakozó áramú motorokban az állórész tartalmazza az úgynevezett lemezköteget, amely rézhuzalokkal van körbetekerve. Ezek tekercsként működnek és forgó mágneses mezőt hoznak létre, ha áram folyik át rajtuk. Az állórész által biztosított mágneses mező áramot indukál a forgórészben, ami pedig elektromágneses mezőt hoz létre a forgórész körül. Ennek hatására forogni kezd a forgórész és a motortengely, és követi az állórész forgómezőjét.
A villanymotor feladata, hogy a keletkező forgó mozgást egy hajtómű (forgatónyomaték- és fordulatszám-átalakító) meghajtására, vagy hálózati motorként egy alkalmazás közvetlen meghajtására használja.
Minden találmány az egyenáramú motorból indul ki. Napjainkban azonban a különböző beépítési helyzetű háromfázisú váltakozó áramú motorok a legelterjedtebb villanymotorok az iparban. Az a közös bennük, hogy a motortengely forgó mozgást végez. A háromfázisú váltakozó áramú motorok működési módja az egyenáramú motor elektromágneses működési elvén alapul.
A legtöbb villanymotorhoz hasonlóan az egyenáramú motor is egy rögzített alkatrészből, az állórészből, és egy forgatható alkatrészből, a forgórészből áll. Az állórész vagy egy elektromágnesből áll, amely mágneses mezőt indukál, vagy állandó mágnesekből, amelyek tartós mágneses mezőt hoznak létre. Az állórészen belül van egy forgórész, más néven armatúra, amely körbe van tekercselve. Ha a tekercset egyenáramforráshoz (elem, akkumulátor vagy egyenfeszültségű tápegység) csatlakoztatjuk, mágneses mezőt hoz létre, és a forgórész vasmagja elektromágnessé válik. A forgórész forgatható és úgy áll be, hogy egymással szemben legyenek a mágneses mező egymást vonzó, azaz eltérő pólusai – az armatúra északi pólusa az állórész déli pólusával szembefordítva.
A forgórész folyamatos forgása úgy érhető el, hogy a mágneses polaritást újra és újra meg kell fordítani. Ez a tekercsben folyó áram irányának megváltoztatásával érhető el. A motor erre a célra úgynevezett kommutátorral rendelkezik. Ehhez csatlakozik a tápellátás két érintkezője, és ez veszi át a polaritás megfordításának feladatát. A vonzó- és taszítóerők váltakozása biztosítja, hogy az armatúra/forgórész tovább forogjon.
Az egyenáramú motorokat elsősorban kis teljesítményű alkalmazásokban használják. Ezek közé tartoznak a kisebb szerszámok, emelőszerkezetek, felvonók és elektromos járművek.
A háromfázisú váltakozó áramú motor egyenáram helyett háromfázisú váltakozó árammal működik. Az aszinkronmotorban a forgórész egy úgynevezett rövidre zárt kalitkás forgórész. A forgás a forgórész elektromágneses indukciójának eredménye. Az állórészben emellett a tekercselések (tekercsek) 120°-kal eltolva (háromszög alakban) vannak elhelyezve a háromfázisú váltakozó áram fázisaihoz igazodva. A háromfázisú váltakozó áramra csatlakoztatva ezek a tekercsek egy-egy mágneses mezőt hoznak létre, amely az időben eltolt hálózati frekvencia ritmusára forog. Ezek a mágneses mezők viszik magukkal és forgatják az elektromágnesesen indukált forgórészt.Így az egyenáramú motorokkal ellentétben itt nincs szükség kommutátorra.
Az aszinkronmotorokat indukciós motoroknak is nevezik, mivel csak elektromágnesesen indukált feszültséggel működnek. Aszinkron futnak, mivel az elektromágnesesen indukált forgórész kerületi sebessége soha nem éri el a mágneses mező (forgómező) forgási sebességét. A háromfázisú váltakozó áramú aszinkronmotorok hatásfoka a szlip miatt alacsonyabb, mint az egyenáramú motoroké.
A szinkronmotoroknál tekercsek vagy vezető rudak helyett állandó mágnesek találhatók a forgórészen. Így nincs szükség a forgórész elektromágneses indukciójára, és a forgórész szlip nélkül, szinkronban forog az állórész mágneses mezőjének sebességével megegyező kerületi sebességgel. A szinkronmotorok hatásfoka, teljesítménysűrűsége és lehetséges fordulatszáma ezért lényegesen magasabbak, mint az aszinkronmotoroké. A szinkronmotorok felépítése azonban jelentősen összetettebb és drágább is.
Az iparban leginkább elterjedt forgógépek mellett az egyenes vagy íves pályájú mozgásokhoz is szükség van hajtásokra. Ilyen mozgásprofilok elsősorban szerszámgépekben, valamint pozicionáló- és kezelőrendszerekben találhatók.
Bár a forgó villanymotorok lineáris mozgássá tudják alakítani a forgó mozgásukat egy hajtómű segítségével, azaz közvetve létre tudnak hozni lineáris mozgást. Azonban gyakran nem rendelkeznek a szükséges dinamikával ahhoz, hogy különösen igényes és gyors „transzlációs” mozgásokat vagy pozicionálást valósítsanak meg.
Itt jönnek a képbe a lineáris motorok, amelyek közvetlenül hoznak létre transzlációs mozgást (közvetlen hajtások). A működési módjuk a forgó villanymotoroktól eredeztethető. Képzeljünk el ehhez egy „felnyitott” forgómotort: A korábban kerek állórészből egy lapos, bejárható mozgási út (görgőpálya vagy sín) lesz. Ennek az útnak a mentén alakul majd ki a mágneses mező. A háromfázisú váltakozó áramú motor körkörösen forgó forgórészének a lineáris motorban egy olyan forgórész felel meg, amelyet a lineáris motor állórészének hosszirányban mozgó mágneses mezője egyenes vonalban vagy ívben húz a mozgási útvonal mentén, akár egy úgynevezett szánt vagy transzlátort.
A villanymotor feltalálása nem tulajdonítható egyetlen személynek. A feltalálása több feltaláló kutatásának eredménye volt. A 19. században egyre nőtt az érdeklődés az elektrotechnika iránt, és ez világszerte inspirálta a kutatókat. Egyre-másra születtek az új találmányok.
Mivel az első villanymotorok áramellátását cinkakkumulátorokkal tudták megoldani, még eltartott egy ideig, mire komolyan felvehették a versenyt az uralkodó gőzgépekkel. A fordulópontot az első áramfejlesztők kifejlesztése jelentette.
De még ezeknek is voltak korlátai. Nem lehetett nagy távolságokra szállítani a generátorok által termelt egyenáramot. Az áttörést csak a váltakozó és a háromfázisú váltakozó áram bevezetése hozta meg, amelyet nagy távolságokra is nagyobb veszteségek nélkül lehetett szállítani, valamint a háromfázisú váltakozó áramú motor feltalálása.
Íme egy rövid, nem teljes betekintés a történelmi tényekbe és számadatokba:
Minden a villanymotorokkal kezdődött. Még mindig az egyik fő üzletágunk villanymotorok területe – főként hajtóműves motorok formájában és az alkalmazásnak megfelelő frekvenciaváltókkal együtt. A hajtás- és automatizálási megoldások vezető globális gyártójaként aszinkron- és szinkronmotorok széles választékát kínáljuk Önnek. Legyen szó akár energiatakarékos motorokról, lineáris motorokról, elektromos munkahengerekről, akár higiénikus vagy robbanásvédelmi kivitelű motorokról, kisfeszültségű hajtásokról stb. – nálunk biztosan megtalálja az ideális villanymotoros megoldást. A motorválasztékot számos tartozék, például fékek, beépíthető jeladók és egyéb opciók teszi teljessé.